Pep Guardiola megítélése sokrétű, s én úgy látom, a személyisége körül kialakult viták egyenként juttatják közelebb a közvéleményt a katalán tréner valódi énjéhez. Úgy érzem, számos értelmezés csupán félmegoldás, mivel részenként tárgyalnak egy-egy elemet. Vegyük például azt, hogy Guardiolát nagyon sokan főként kiváló pedagógusnak, közkedvelt mai nevén 'motivátornak' tartanak, s a szakmai tudását nem becsülik olyan nagyra, mint előbbi tulajdonságát.

Ilyenkor az jut az eszembe, hogy valójában érhet-e el ilyen sikereket egy olyan tréner, aki az edzői szakmának csupán a felét tudja világklasszis szinten művelni? Egyáltalán elérhet-e egy olyan szakvezető bármilyen apró sikert is, aki a szakma egészét nem látja át. Persze vannak szintek, ezért tudunk megkülönböztetni trénereket a képességeik alapján, ezért sem mindenki a Barça trénere és ezért sem mindenki José Mourinho, ám azt úgy hiszem, látni kell, hogy itt már korántsem arról van szó, hogy beérett egy generáció, adott volt egy alap, amiből szerencsével megszületett a triplás idény.

Ez a Barça évről évre megújult, és nem a katalán újságírók kívánságlistái, elmélkedései - a  SPORT és az MD 'Top Secret' hasábjai - alapján, hanem Pep Guardiola futballról alkotott elképzelése, s annak a gyakorlatba való átültetése következtében, mely három és fél esztendő után bőven sikeresnek tűnik. Egy ilyen eredményekkel rendelkező edző nem lehet csak egy részterületen kiváló, mert a labdarúgás egy komplex egész, melynek a trónját csak a komplex egész megértésével lehet elfoglalni - sőt, sokszor még az sem elegendő. Amennyiben egy tréner egy adott részterületen nem rendelkezik a megfelelő képességekkel, akkor az nem ér el olyan sikereket, amelyek meghatároznak egy korszakot. Az a tréner "csupán" nyer vagy még azt sem, azaz én határozottan úgy gondolom, hogy nagyon is el lehet különíteni az átlagos képességű és a kiváló edzőket.

Johan Cruyff mondta egyszer azt, hogy "a labdarúgásban az nyer, aki minél kevesebbet hibázik". Ez tökéletesen igaz minden egyes sportra, de ezen anyagunknál maradva az edzőkre is. Aki azon a területen, amire befolyással tud lenni, s amelyen az ő része szükséges a sikerhez, jobbat nyújt, azaz kevesebbet hibázik, mint kollégája, az alapesetben győzedelmeskedik. Alapeset alatt itt azt értem, hogy a megfelelő kvalitású együttes érvényre is juttatja ezt a különbséget, mert ez is szükséges hozzá értelemszerűen. Ide érkezve pedig akaratlanul is eljutottam ahhoz, hogy az edző függ a csapattól, a csapat pedig az edzőtől, ami egyáltalán nem újkeletű dolog, de a Barcelona esetében ez tökéletesen mutatja, hogy Pep Guardiola elvégezte a maga feladatát magas színvonalon, az együttes pedig a világ szeme láttára ontja magából a csodafutballt három és fél esztendeje.

Logikusan felmerül az a kérdés, amiben sohasem lesz maximális egyetértés: mennyi az az annyi, avagy Guardiola mennyit tett hozzá ahhoz, hogy a Barça a világ tetejére érjen. Ezzel a szubjektivitás ingoványos talajára léptem, ám véleményem szerint van számos olyan elem, ami Guardiola nevéhez köthető, s melyek arról tanúskodnak, hogy a katalán tréner az FC Barcelona legújabb sikertörténetének kulcsfigurája.

Kulcsfigura, mert...

Guardiola egy olyan rendszert épített ki, melyben nem csak papíron hívják őt főnöknek. Érkezése után rögtön megvált az előző sikerkorszak két meghatározó emberétől, Decótól és Ronaldinhótól, Eto'o pedig főként csupán azért nem távozott, mert nem volt megfelelő ajánlata. Guardiola küzdelmet és fegyelmet ígért, utóbbitól pedig akkor sem hajlandó tágítani, ha az együttes parádés játékkal 11 esztendő után elhódítja a Király Kupát. A valenciai finálé utáni első tréningre már Barcelonában kellett jelentkeznie a játékosoknak, akik közül azonban öten - Alves, Touré, Eto'o, Xavi és Messi - másfél percet késtek. A katalán edző büntetett, méghozzá 500 euróra, amivel jelezte: nincs kivétel.

Ez a szigor azonban nincs semmilyen hatással a tréner kapcsolatára a játékosokkal, akik minden egyes évben Guardiola hosszabbítása mellett foglalnak állást. A katalán tréner mögött egy nagyon komoly szakmai stáb áll, amely részletesen foglalkozik a játékosok edzettségi állapotával napokra lebontva, így a kollektív edzésmunka mellett egyéni munka is folyik, hogy az adott labdarúgó megfelelő állapotban legyen a Barça számára fontos mérkőzéseken. Guardiola bevezette, hogy a találkozók előtt nincs összetartás, mindenki otthon töltheti az éjszakát, amit a legutóbbi, a Fifa.com-nak adott interjújában azzal indokol, hogy egy hétköznapi ember sem tölti szállodában az éjszakát a munkanapja előtt. Az étkezés kiemelt szerepet játszik, a 'Masián' már 'évtizedek' óta, a felnőtt csapatnál pedig  a Guardiola-érában, a hazai meccsek előtt például közös ebéd zárja az utolsó foglalkozást.

A fentiek az apró részletek, amik a szükséges alapot jelentik egy-egy trófea megszerzésében, a csapat felkészítését természetesen a tréner szakmai és pedagógiai felkészültsége határozza meg. Guardiola taktikai hozzáállásáról nem igazán írnék, mostanában nagyon felkapott téma a szakvezető innovatív mentalitása e téren, s az, hogy állandóan újít, nem csak az ellenfelek dolgát nehezíti meg, de a saját labdarúgóit is ösztönzi, hogy egy percre sem engedhetnek el, individuális szinten is mindig új megoldásokon kell törniük a fejüket.  

Guardiolát sokan féltették attól, hogy nem tudja majd motiválni a játékosait. Tudta. Guardiolát sokan féltették José Mourinhótól, hogy a Real Madrid a kiváló taktikájával megtöri a katalánok sikertörténetét. Másfél év alatt egyelőre ez nem sikerült a portugál trénernek, sőt, elszenvedett két nagyon csúfos vereséget (5-0; 1-3). Utóbbit azért sorolnám ide, mert a Barça azzal a három védős rendszerrel hajtotta ezt végre, ami szűk egy hónappal azelőtt Milánóban még nagyon kiforratlan volt. Guardiola sokak szerint kiváló alapot kapott nem csak a Masia révén egyéni szinten, de Rijkaard révén a felállás és az összeszokottság terén is. Azóta a katalán szakvezető ha alapjaiban nem is, ám nagy mértékben változtatott az alapon, aminek következtében a szakemberek - például Menotti - mostanság gyakran hangoztatják, hogy a Pep Teamben néha a védők a legveszélyesebb csatárok, s a csatárok a legjobb védők, azaz nincsenek kötött posztok.

Írásom célja nem az, hogy szobrot állítsak Guardiolának, sőt még az sem, hogy minden cikk az ő nevével kezdődjön. Csupán az vezérelt, és remélem, sikerült is, hogy egy új oldalról közelítsem meg a katalán trénert, s átfogó képet adjak róla, nem elfelejtve persze azt, hogy én határozottan úgy vélem, kulcsfigura a legutóbbi évek sikereiben. 

Amilyen az edző, olyan a csapata.