A csapat a pálya után az öltőzőben ünnepelt tovább, ahol Villa elmondása szerint többen is sírtak. Az öltőzőben a válogatottat többen is meglátogatták, mint pl. Sofia királynó, Felipe herceg, Leti hercegnő, Rafael Nadal és Plácido Domingo. A pályát a lefújás után kb. 2 órával hagyták el.

A csapat már jól felkészült volt és a stadionból egyből a reptérre mentek. A reptéri átvilágítást mindenki fülig érő szájjal csinálta végig. Felszállás után aztán elszabadult minden. Az újságírók és a többiek, akik a válogatottal utaztak aludni próbáltak volna, de a válogatott mókamestere, Pepe Reina ezt nem engedte. Kiegészült három társával, Xavi-val, Villa-val és Sergio-val. Kihangosítóra szerelt iPoddal felfegyverkezve támadta meg őket. Persze legnagyobb hangja Pepe-nek volt, aki kijelentette, hogy itt ma senki nem fog aludni ( “¡Aquí no duerme nadie!”).

A gép 4:50-kor indult Johannesburgból, az út 10 órás volt. A gépen így ültek: Xavi és Puyol, Xabi és Torres, Arbeola és Albiol, Piqué és Cesc, Sergio és Navas, Llorente és Capdevila, Villa és Pepe, Valdes és Iniesta, valamint Busquests és Pedro. A gépen Paloma-nak, az RFEF fő képviselőjének a “Boldog szülinapot”-ot énekelték el.

Kicsivel 3 előtt landolt a gép Madridban. Elsőként Iker lépett ki a kupával a kezében. Innen egy busz vitte őket a Meliá Barajas Hotelbe, ahol már a családtagjaik vártak rájuk. Itt pihentek addig, amíg újra el nem indultak fél 6-kor a királyi palotához.

17:50 körül értek a királyi palotához. A palotánál Juan Carlos király, Sofía királyné, Elene hercegnő, Felipe herceg és Leti hercegnő fogadták a válogatottat és a stábot. Később Felipe és Leti két kislánya, Leonor és Sofía is csatlakoztak hozzájuk. Itt Juan Carlos király tartott egy kisebb beszédet, majd italokat szolgáltak fel.

A fogadás után a busz a következő állomásra, a La Moncloa-ra indult, itt várta őket Spanyolország miniszterelnöke,  José Luis Rodríguez Zapatero. Ide kb. 7 órakor értek. Itt már várta a csapatot Álvaro del Bosque, Vicente del Bosque fia is (az edző fia Down-kórban szenved).

A válogatottat innen már egy nyitott tetejű busz vitte körben, a fővárosban. Az oldalára a következő felirat volt írva: “A La Roja ereje meghódítja a világot!” Az út a Moncloánál kezdődött és a Puente del Reyen ért véget. (A busz útvonala: Moncloa, Princesa, Plaza de España, Gran Vía, Alcalá, Plaza de Cibeles, Paseo del Prado, Atocha, Ronda de Atocha, Puerta de Toledo, Gran Vía de San Francisco, Bailén, Palacio Real, Cuesta de San Vicente, Puente del Rey. )

Lassan tudtak csak haladni, hiszen Madrid utcái tele voltak emberekkel, a rendőrségnek el kellett küldenie őket a busz útjából, mielőtt elütnék őket. De nem csak a földön voltak emberek – az erkélyek, fák is tele voltak, sőt, sokan állványokról lógtak le, vagy kamionok és újságosbódék tetején álltak, hihetetlen lehetett. Maga a felvonulás közel 5 órás volt.

Valamivel este 11 után érkeztek a Puenta del Reyen-re. Itt aztán rögtön elkezdtek ünnepelni és folyatták tovább az írást. Először Iker beszélt, majd Albiol és úgy volt, hogy szépen sorba mindenki mond pár szót, de a nép és a csapat is Pepe-t követelte. Majd jött Iniesta: „Köszönjük a polipnak, bajnokok vagyunk!” „Éljen Spanyolország, éljen Fuentealbilla!” Aztán Villa következett: “Viva España, viva el fútbol y somos los mejores” – Hajrá Spanyolország, hajrá foci és mi vagyunk a legjobbak! Majd Del Bosque is szólt pár szót és jött végre Pepe is.

A nyilvános megjelenés után a Mesón Txistuban mentek, ahol a játékosok megvacsoráztak a barátaikkal és családtagjaikkal, majd átmentek a New Garamond nevű klubba egy privát bulira, szintén hozzátartozóikkal.